2011. május 15., vasárnap

„A szeretet bölcsője”


Eredete egyidős az emberével. Legegyszerűbb, legkisebb élő egysége az emberi közösségnek, - mindennek az alapja, - az, ami élő testben a sejt. A népesség megújulásának forrása és szerve. Ami fának a gyökér, folyónak a forrás, épületnek
az alap, az az emberiségnek a család.

„A család olyan szó, amelynek a jelentésében benne van a biztonság, a sziklaszilárd alap, az a hely, ahová hazamehetünk, amelyben felnőhetünk, amelyből kirepülhetünk, de mégis emlékszünk rá és belekapaszkodhatunk, mert amit ott hallottunk, örökre megmarad a fülünkben és a szívünkben. 
Az emlékek színes szoborként egy életre belénk vésődnek, apró, csillogó színű szilánkokból, amelyek némelyike ugyan haloványabb, sőt néha egészen elhalványul, olyannyira, hogy már-már elfelejtjük, ám teljesen sohasem merülnek feledésbe. Ez az a hely, ahol elkezdődik az életünk, és ott szeretnénk, ha véget érne.” /Danielle Steel/

A család a legerősebb bástya a romboló, demoralizáló
szenvedélyek és gyalázatok elhatalmasodásának féken tartására. A szeretettel töltött családi élet sok rossztól tarthatja vissza az embert, az élet legtermészetesebb szabályozója. Már csírájában megölheti a gonoszt, szárnyakat adhat tagjainak, egészséges létünk előmozdítója és boldogságunk igazi tárháza lehet. Önfeláldozásból születik, s tagjait meg is tanítja az önzetlen szolgálatra, életünk igazi lényegére. A szeretettel töltött családban egység és teljes megértés van egymás iránt, noha tagjai önálló személyek. A nemes erkölcs is eggyé kovácsolja a családot, és az ármánysághoz nem ad teret. Az a család lehet nagyon boldog, amelynek tagjait a szeretet szálai kötik össze.
Feladatunk, hogy a szeretet szálait minél erősebbé, ellenállóbbá tegyük, és hűségesen ápoljuk családi kapcsolatainkat.

Nincsenek megjegyzések: