Talán a zenének nem is volna szüksége külön világnapra, hogy velünk
legyen, hisz elsősorban belső ösztönzés motiválja, hogy elmerüljünk a világába.
Önmagában egy csoda: véges számú hang végtelen számú dallammá, hangulattá
alakul át benne. A fülünkbe duruzsol utcán vagy munka közben, amikor szomorúak vagy
boldogok vagyunk, amikor szépet vagy elrettentőt érzékelünk.
A
zene ősidők óta az emberiség kultúrájának meghatározó, sokszínű eleme,
amely mély hagyományokat teremtett - az ember hitének egyik legszebb
kifejezőeszköze.
„Maga
a zene létezése is csodálatos dolog, mondhatni maga a csoda. A gondolat
és a tünemények között elterülő birodalom. Mint egy megfoghatatlan
közvetítő közeg, szellem és anyag közt lebeg testetlenül, mindkettőhöz
kötődve, mégis különbözve azoktól. Szellem, de szellemként kötődik az
idő mérhetőségéhez. Anyag, ám anyagként nélkülözi a teret.” /Heinrich
Heine/
„A
zene egészen egyedülálló. Különáll minden más művészettől… Nem fejez ki
jól körülírható határozott örömet, bánatot, gyötrelmet, borzongást,
kéjt, vagy lelki békét, de maga az öröm, a bánat, a gyötrelem, a kéj és a
lelki béke, mindezek elvont képében és esszenciális természetében,
járulékos elemek nélkül, és ezáltal a szokványos motívumokat nélkülözve.
Mégis lehetővé teszi számunkra, hogy megragadjuk és átéljük mindezeket a
maguk lényegi valójában.” /Arthur Schoppenhauer/
A
legmegbízhatóbb társunk: félelmek nélkül elmerülhetünk benne anélkül,
hogy csalódást okozna. Megtaláljuk benne kimondatlan/kimondhatatlan
gondolatainkat, önmagunkat, tisztába teszi lelkünket, kérdőjeleket old
fel.
De vigyázat: „A zenében is, mint a szerelemben, csak őszintének szabad lennünk.” /Verdi/
„A
zene erkölcsi törvény. Lelket kölcsönöz a mindenségnek, szárnyat az
élménynek, szállni tanítja a képzeletet, bájt ad a szomorúnak, derűt és
életet mindennek. Lényege a rendnek, és útja minden jóhoz, igazságoshoz
és széphez vezet, amelynek
csak láthatatlan, de kápráztató, szenvedélyes
és örökkévaló alakja.” /Platón/
„Van
valami végtelenül csodálatos a zenében. A szavak is bámulatra méltóak,
de a zene még náluk is csodálatosabb. Nem úgy hat a gondolatainkra,
ahogyan a szavak teszik; egyenesen a szívünket és szellemünket szólítja
meg, lelkünk legbelső magját és gyökerét.
A zene megnyugtató és egyszerre felkavaró; nemes érzelmeket ébreszt;
könnyekké olvaszt bennünket, nem is értjük miképp. Magában álló nyelvezet, a
maga módján éppoly tökéletes, mint a szavak, a beszéd, és épp oly fenséges, épp
oly áldott…”/Charles Kingsley/
Földünk
egyik közös nyelve, mely áthidal minden nyelvi problémát, mert szívből
szívbe szól. A muzsika által kapcsolatot teremthetünk idegen
kultúrákkal, és idegen nyelvet beszélő emberekkel is. A zene a világ
minden pontján ugyanazt az üzenetet hordozza, minden korosztálynak,
minden nőnek és férfinak szól.
A zene örök kapocs az emberek között, nem állhat útjában sem a távolság,
sem az idő, teremtő ereje, barátságokat, szerelmeket szül, olyan kötelék, mely
önmaga szépségével, szebbé teszi a világot. /G. R./