A Zene Világnapja

 

Talán a zenének nem is volna szüksége külön világnapra, hogy velünk legyen, hisz elsősorban belső ösztönzés motiválja, hogy elmerüljünk a világába. Önmagában egy csoda: véges számú hang végtelen számú dallammá, hangulattá alakul át benne. A fülünkbe duruzsol utcán vagy munka közben, amikor szomorúak vagy boldogok vagyunk, amikor szépet vagy elrettentőt érzékelünk.

A zene ősidők óta az emberiség kultúrájának meghatározó, sokszínű eleme, amely mély hagyományokat teremtett - az ember hitének egyik legszebb kifejezőeszköze.

„Maga a zene létezése is csodálatos dolog, mondhatni maga a csoda. A gondolat és a tünemények között elterülő birodalom. Mint egy megfoghatatlan közvetítő közeg, szellem és anyag közt lebeg testetlenül, mindkettőhöz kötődve, mégis különbözve azoktól. Szellem, de szellemként kötődik az idő mérhetőségéhez. Anyag, ám anyagként nélkülözi a teret.” /Heinrich Heine/

„A zene egészen egyedülálló. Különáll minden más művészettől… Nem fejez ki jól körülírható határozott örömet, bánatot, gyötrelmet, borzongást, kéjt, vagy lelki békét, de maga az öröm, a bánat, a gyötrelem, a kéj és a lelki béke, mindezek elvont képében és esszenciális természetében, járulékos elemek nélkül, és ezáltal a szokványos motívumokat nélkülözve. Mégis lehetővé teszi számunkra, hogy megragadjuk és átéljük mindezeket a maguk lényegi valójában.” /Arthur Schoppenhauer/

 

A legmegbízhatóbb társunk: félelmek nélkül elmerülhetünk benne anélkül, hogy csalódást okozna. Megtaláljuk benne kimondatlan/kimondhatatlan gondolatainkat, önmagunkat, tisztába teszi lelkünket, kérdőjeleket old fel.

De vigyázat: „A zenében is, mint a szerelemben, csak őszintének szabad lennünk.” /Verdi/

 

„A zene erkölcsi törvény. Lelket kölcsönöz a mindenségnek, szárnyat az élménynek, szállni tanítja a képzeletet, bájt ad a szomorúnak, derűt és életet mindennek. Lényege a rendnek, és útja minden jóhoz, igazságoshoz és széphez vezet, amelynek
csak láthatatlan, de kápráztató, szenvedélyes és örökkévaló alakja.” /Platón/

 

„Van valami végtelenül csodálatos a zenében. A szavak is bámulatra méltóak, de a zene még náluk is csodálatosabb. Nem úgy hat a gondolatainkra, ahogyan a szavak teszik; egyenesen a szívünket és szellemünket szólítja meg, lelkünk legbelső magját és gyökerét.
A zene megnyugtató és egyszerre felkavaró; nemes érzelmeket ébreszt; könnyekké olvaszt bennünket, nem is értjük miképp. Magában álló nyelvezet, a maga módján éppoly tökéletes, mint a szavak, a beszéd, és épp oly fenséges, épp oly áldott…”/Charles Kingsley/

Földünk egyik közös nyelve, mely áthidal minden nyelvi problémát, mert szívből szívbe szól. A muzsika által kapcsolatot teremthetünk idegen kultúrákkal, és idegen nyelvet beszélő emberekkel is. A zene a világ minden pontján ugyanazt az üzenetet hordozza, minden korosztálynak, minden nőnek és férfinak szól.

A zene örök kapocs az emberek között, nem állhat útjában sem a távolság, sem az idő, teremtő ereje, barátságokat, szerelmeket szül, olyan kötelék, mely önmaga szépségével, szebbé teszi a világot. /G. R./