2011. március 14., hétfő

Szabadság


Mi a szabadság?
A szabadság olyan, mint a napfény olyan, mint a szellő,
A szabadság olyan, mint egy mosoly olyan, mint egy simogatás,
A szabadság meleg és biztonságos,
A színe aranysárga és narancs, rozsdabarna meg bordó és persze kék, mint a tavaszi ég,
A szabadság olyan, mint egy csokor virág.
Az embernek olyan drága kincse, amit meg akar védeni.
Amiért harcolni is képes. És, ha kell, feláldozza az életét.
A szabadság, az élet. A boldogság ígérete.
Az ember titkos reménye, amit nem ad fel sohasem.

A szabadság:
Azt jelenti, hogy felemelt fejjel járok,
Azt jelenti, hogy az emberek szemébe nézek,
Azt jelenti, hogy szabadon választhatok barátokat,
Azt jelenti, hogy bátran nevethetek és sírhatok,
Azt jelenti, hogy nyugodtan elmondhatom, ami fáj,
Azt jelenti, hogy szabadon szerethetek,
Azt jelenti, hogy szabadon álmodhatok.

Lehet, hogy először csak egyetlen ember emelte fel a fejét. Lehet, hogy még csak ketten mertek egymásra nézni. De egyre többen lettek. Először csak halkan és egyenként, aztán együtt és egyre hangosabban mondták ki: „Szabadon akarok élni!”
Igen, ilyen nagydolog a szabadság. A leírt és elmondott szavak szabadsága.

„Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg.
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója…”
          /Heltai Jenő/

Nincsenek megjegyzések: