MINDIG VAN REMÉNY
„Ha rád tör a magány, ne félj,
mindent áthat a remény.
Van fény az éjszakában
szíved bármelyik zugában.
Megleled pár kedves szóban,
egy boldog önfeledt mosolyban.
Reményt kapsz a csillogó szemektől,
Reményt az igaz, ölelő kezektől.
Bár kísértenek az eltűnt tervek,
a múlt dallamai láncra vernek.
Most az álom is hideg s kemény,
de ne feledd el, mindig van remény.
Ne fuss el, újra fel kell kelned!
A boldogságra újra rá kell lelned.
Hogy megleld utad, szinte mindent megér,
mert más boldogságot lehet, tőled remél.”
Tóth Attila
„Mosolyod, mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat!
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében.
Gazdagítja azt, aki kapja,
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem oly gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg ne érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd a világot egészen be vele!”
II. János-Pál pápa
„Szemed sarkában, vidáman ott ragyog.
Arcodon árad, s legjobb, ha ott hagyod.
Ha másra nézel, majd ugyanezt kapod,
és szebbnek látod már ma, a holnapot.
Mosolynak hívják, - arcodon feldereng, -
Járványként terjed. S ahogy az emberek
elkapják tőled, a szívükben meleg,
biztató érzés és hála kap helyet.
Add hát tovább, mert meg nem tarthatod!
Induljon így el minden új napod.
S hidd el nekem, ha szívedből adod,
Akinek nyújtod, vissza is kapod.”
Arcodon árad, s legjobb, ha ott hagyod.
Ha másra nézel, majd ugyanezt kapod,
és szebbnek látod már ma, a holnapot.
Mosolynak hívják, - arcodon feldereng, -
Járványként terjed. S ahogy az emberek
elkapják tőled, a szívükben meleg,
biztató érzés és hála kap helyet.
Add hát tovább, mert meg nem tarthatod!
Induljon így el minden új napod.
S hidd el nekem, ha szívedből adod,
Akinek nyújtod, vissza is kapod.”
Aranyosi Ervin,
2008. Október 24.
KÍVÁNOK TELJES ÉLETET„Kívánok neked napsütést,
hogy elfeledd a szürkeséget,
s esőt, hogy jobban megbecsüld
a napot, ami téged éltet.
Kívánok sok-sok boldogságot,
mely gazdagítja szellemed,
és fájdalmat, hogy értékelhesd,
ha apróbb öröm jut neked.
Kívánok olyan gazdagságot,
mi teljesíti vágyaid,
és veszteséget, hogy megbecsülhesd,
amikor van már valamid.
Kívánom azt, tanulj meg élni,
s taníts meg erre másokat,
úgy hagyj nyomot a föld porában,
hogy valóra váltasz álmokat.
S mikor utad végére értél,
jól esik majd, hidd el nekem,
már elmondhatod önmagadról,
hogy: - Teljes volt az életem…”
Aranyosi Ervin,
2010. Február 13.
HITVALLÁS„Szeretni szívből, igazán,
átlépni a bezártság falán.
Segítő kezet nyújtani,
másokban reményt gyújtani.
Élni egy teljes életet,
felrázni csüggedt lelkeket.
Megérteni, hogy kik vagyunk,
s magunk után, majd mit hagyunk.
Hálásnak lenni mindenért,
a hétköznapi kincsekért.
A múltat elfelejteni,
útmutatókat fejteni.
Mindig a jelent élni meg,
boldoggá tenni sok szívet.
Magamban megtalálni azt,
amit oly sok tudós kutat.
Szeretni, ahogy csak lehet,
szebbé tenni az életet.
Mosolyt festeni minden arcra,
szépre nevelni nem a harcra.
Megtanítani célokat látni.
zord időkben is emberré válni.
Felfedezni a titkokat,
amit az élet tartogat.”
Aranyosi Ervin,
2010. Szeptember 21.
GONDOLATOK„Van, aki szebb, új jövőt épít,
van, aki szolgál másokat.
Van, aki önként végzi dolgát,
s van, aki szenved, s áldozat.
Gondolkozz rajta, hogyan éled,
megszámlált napod, életed!
Valóra váltod minden álmod,
a dédelgetett terveket?
Figyeld agyad! Mi jár fejedben?
Szabadon alkotsz! Elhiszed?
Vagy gátat épít huncut elméd,
s tudod, hogy többre nem viszed.
Gondolatot váltasz valóra,
ha mindig szépre, s jóra vágysz.
És megkapod, - legyen az bármi
- ha hited fűtött, mint a láz.
Ám gondolat vezeti lépted,
mikor magadban sem hiszel.
Bebizonyítod Önmagadnak,
téged az "Ördögöd" visz el.
De van remény, csak rajtad múlik,
hogyan tovább, mily’ vágy vezet.
Gondolkozz el! Ha irányt váltasz,
szebbé teheted életed.”
Aranyosi Ervin,
2010. November 23.
„A barátság, egy értékes ajándék.
Önzetlenül a lelkedet adod.
Nincsen mögötte követelő szándék,
barátod szívét mégis megkapod.
Barátod az, ki mindent tud te rólad!
Mégis szeret! - Ilyennek elfogad!
Tanácsot ad, hogy utad hogyan rójad,
de nem várja el, hogy megtagadd magad.
Ha távol vagy, a szívével vigyáz rád,
nem tudja szemét rajtad tartani.
S nem bánt, ha lépted mégis elhibáznád,
és képes mindent megbocsátani.”
Önzetlenül a lelkedet adod.
Nincsen mögötte követelő szándék,
barátod szívét mégis megkapod.
Barátod az, ki mindent tud te rólad!
Mégis szeret! - Ilyennek elfogad!
Tanácsot ad, hogy utad hogyan rójad,
de nem várja el, hogy megtagadd magad.
Ha távol vagy, a szívével vigyáz rád,
nem tudja szemét rajtad tartani.
S nem bánt, ha lépted mégis elhibáznád,
és képes mindent megbocsátani.”
Aranyosi Ervin,
2010. Január 29.
„Boldog az az ember, akinek célja van.
Míg a "szerencsétlen" toporog céltalan,
a helyét itt a földön sehogyan sem lelé.
Tűzz ki tehát mindig jó célt magad elé.
Sohase félj te attól: túl nagy, amire vágysz.
A hegycsúcs tán túl messze, amikor nekivágsz,
ám minden lépéssel egyre csak közelebb...
ha van kitűzött célod, már van egy mágnesed.
Sarkaljon hát mindig ötlet, izzó gondolat,
higgyél csak önmagadban, sose hagyd el magad!
Amíg a vágyott célod, szemed előtt lebeg,
legyőzni, visszafogni sehogyan sem lehet.”
Aranyosi Ervin,
2009. Április 26.
SZÍVEDBŐL SZÓLJ...
„Szívedből szólj, s másoknak küldd el azt,
Vidíts, taníts, s ha kell te nyújts vigaszt,
Segítsd fel azt, ki előtted lent hever,
Ápold a lelkét, mert többet érdemel.
Vidíts, taníts, s ha kell te nyújts vigaszt,
Segítsd fel azt, ki előtted lent hever,
Ápold a lelkét, mert többet érdemel.
Ha megbántanak, - porold le lelkedet!
Ne őrizgesd a vélt sérelmeket.
Gyarlók vagyunk, s már túl érzékenyek.
(Szótüskék szúrják az érző lelkeket).
Ne őrizgesd a vélt sérelmeket.
Gyarlók vagyunk, s már túl érzékenyek.
(Szótüskék szúrják az érző lelkeket).
Ha így teszel, lelked is felderül,
A békesség madara a válladra ül.
Szívedet boldog nyugalom járja át,
És ezt az érzést másoknak add tovább!”
A békesség madara a válladra ül.
Szívedet boldog nyugalom járja át,
És ezt az érzést másoknak add tovább!”
Aranyosi Ervin
SOSE KÉSŐ:
„Gondolkodj másképp, van miért,
- te rajtad múlik életed.
Benned is ott van a magva rég.
Csak rajtad áll, hogy élteted,
locsolgatod, hited vizével,
s ápolja néhány gondolat,
vagy száraz valóságot képzel,
s elzárja fénytől "bölcs" agyad.
Ha szíved mélyén őrzöd vágyad,
Csitítsd le elméd, mi onnan árad
elnyomja mélyen lelkedet.
Pedig a lélek a teremtő.
A hit, a víz mely szomjat olt.
A mag a vágy, mely sose meddő,
s remény a fény, mely felkarolt.
Ha belegondolsz és végig nézed,
Mindened megvan, ami kell.
Hunyd be szemed, s álmodj merészet,
s építs egy szebb világot fel.”
Aranyosi Ervin
HÁNY VILÁG VAN?
„Hány világ is van e világban?
Ahányan élünk itt, e földön.
S milyennek látjuk mostanában?
Szabad, táguló, vagy bezárt börtön?
Te rajtad áll, milyennek látod,
Elméd jelent miként teremt.
Olyannak látod a világod,
amilyen épp szemüveged.
S hány világ is a te világod,
mikor a gondolat szabad?
Társaidat szívedbe zárod,
s nem építesz többé falat.
Minden lépés, öröm forrása,
a szépet is felismered?
Válassz utat, sose lépj másra!
Kísérje utad szeretet.”
„Hány világ is van e világban?
Ahányan élünk itt, e földön.
S milyennek látjuk mostanában?
Szabad, táguló, vagy bezárt börtön?
Te rajtad áll, milyennek látod,
Elméd jelent miként teremt.
Olyannak látod a világod,
amilyen épp szemüveged.
S hány világ is a te világod,
mikor a gondolat szabad?
Társaidat szívedbe zárod,
s nem építesz többé falat.
Minden lépés, öröm forrása,
a szépet is felismered?
Válassz utat, sose lépj másra!
Kísérje utad szeretet.”
Aranyosi Ervin
„A napok, mint cérnára fűzött gyöngyszemek
egyformán sorakoznak egyik a másik után
egyhangú, szürkék a lomhán múló percek
várom a holnapot, az szebb lesz majd talán.
Hallgatom néma csöndben szívem zörejét
a sűrű sötéthez szokatom fáradt szemem
türelmesen várom a hajnal születését
talán az visszahozza régelveszett hitem.”
a sűrű sötéthez szokatom fáradt szemem
türelmesen várom a hajnal születését
talán az visszahozza régelveszett hitem.”
Kovács Daniela
ÖRÜLNÖM KELLENE...„Sietve törlöm arcomról a könnyet,
ha bántón vádolom a sivár életet
örülnöm kellene, hogy vágyakozva élek
hisz az a halott, ki meg sem született…
Örülnöm kellene minden szépségnek
amelyben Téged beleálmodlak,
a csontomig ható fájó remegésnek
amikor nagyon, nagyon akarlak!
Sietve törlöm arcomról a könnyet,
ha múltam nyomában égő seb fakad,
mert akkor is, ha összeomol minden
porba roskadva is a vágyam megmarad.
Örülnöm kellene és lábujjhegyen várnom,
hogy hozzám rendeljen jókedvében az Isten
hangodat halljam túl a hallgatáson
és ne illanj el, minden ébredéssel.”
ha bántón vádolom a sivár életet
örülnöm kellene, hogy vágyakozva élek
hisz az a halott, ki meg sem született…
Örülnöm kellene minden szépségnek
amelyben Téged beleálmodlak,
a csontomig ható fájó remegésnek
amikor nagyon, nagyon akarlak!
Sietve törlöm arcomról a könnyet,
ha múltam nyomában égő seb fakad,
mert akkor is, ha összeomol minden
porba roskadva is a vágyam megmarad.
Örülnöm kellene és lábujjhegyen várnom,
hogy hozzám rendeljen jókedvében az Isten
hangodat halljam túl a hallgatáson
és ne illanj el, minden ébredéssel.”
Kovács Daniela
„A gyertyafénye bőrömre tapad,
a szél fütyülve zengeti a távolt,
lábamnál dorombol az alkonyat,
vérereimen átkúszik a mámor,
a szél fütyülve zengeti a távolt,
lábamnál dorombol az alkonyat,
vérereimen átkúszik a mámor,
izzó szenvedély, kegyetlenség és jóság,
perzseli szárazra ajkamon a szót,
álom maradsz, szélfútta valóság,
mert ébredéskor már nem leszel sehol.”
perzseli szárazra ajkamon a szót,
álom maradsz, szélfútta valóság,
mert ébredéskor már nem leszel sehol.”
Kovács Daniela
„Úgy járok életem romjai felett,
mint nincstelen, mint elhagyatott árva,
kapaszkodok konokul az egy szál reménybe,
hol erős vagyok, hol pedig nagyon gyáva...
mint nincstelen, mint elhagyatott árva,
kapaszkodok konokul az egy szál reménybe,
hol erős vagyok, hol pedig nagyon gyáva...
és hol térdre rogyok, hol feltápászkodom,
hol biztos minden léptem, hol megremeg a térdem,
hol feléled a hitem, hogy fel nem adhatom,
hol pedig elillan összes reményem.
hol biztos minden léptem, hol megremeg a térdem,
hol feléled a hitem, hogy fel nem adhatom,
hol pedig elillan összes reményem.
A bomló éjjelekbe keresek megnyugvást,
hol tétova léptekkel menetel az idő,
a tegnapok árnyai, mint alvadó látomás,
lidércfényként vonul majd ködbástyává nő...
hol tétova léptekkel menetel az idő,
a tegnapok árnyai, mint alvadó látomás,
lidércfényként vonul majd ködbástyává nő...
Hajdani sorsom fényei kihunytak,
esendő létemet temeti be az éj,
kétségbeesetten keresek kiutat,
a hit vakvilága álmot sző körém..”
esendő létemet temeti be az éj,
kétségbeesetten keresek kiutat,
a hit vakvilága álmot sző körém..”
Kovács Daniela
KÖNNYEIM NYOMA MARAD...„Télre tavasz, tavaszra nyár jön,
álmomban karjaid közt járok,
a felhőket halk szél sodorja
a csillagok alatt a horizontra.
álmomban karjaid közt járok,
a felhőket halk szél sodorja
a csillagok alatt a horizontra.
Szemed átfénylik az árnyon,
elvakítja a csillagokat is,
könnyeim nyoma marad arcodon,
szívvel és lélekkel búcsúzom.
elvakítja a csillagokat is,
könnyeim nyoma marad arcodon,
szívvel és lélekkel búcsúzom.
Elmúlik minden a végtelenben,
csak szívem sajog újra vándorutamon.”
csak szívem sajog újra vándorutamon.”
Szomorúfűz
„Nem kellenek a hazug szavak
Semmitmondó, üres frázisok,
Csupán a szív igéje számít,
S az elröppenő, igaz pillanatok…
Csupán a szív igéje számít,
S az elröppenő, igaz pillanatok…
Nem kellenek a hamis bókok,
Mondvacsinált, léha ígéretek,
Mindennél többet jelentenek
A melengető, igaz tekintetek…
Mondvacsinált, léha ígéretek,
Mindennél többet jelentenek
A melengető, igaz tekintetek…
Tekintetek, melyek szavak nélkül
Elmondják, mit szavakkal nem lehet,
Elveszek szemed mély tengerében,
Egyetlen mosolyod a Mennybe vezet…”
Elmondják, mit szavakkal nem lehet,
Elveszek szemed mély tengerében,
Egyetlen mosolyod a Mennybe vezet…”
Héja
„Kulcsokat, melyek nyitják szívünket, egymásban leljük,
a fájó múltat feledve,
bennünk a szalmaláng is szenvedéllyé éled,
fényözön festi be a mindenséget,
de míg a magány köntösébe
ölelkezve várunk,
s nem kel szárnyra bennünk az élet,
óvjuk gyönyörű angyalát a reménynek.”
György Viktória Klára
„Kinek leszek én a vigasz?
Mondd, ki lesz az,
Kinek, ha bánata van,
Panaszra hozzám rohan?
S ki kér majd félénken:
„Segíts, Kedvesem!”?
Ha a fa lombot hajt,
Ki mond majd
Árnyéka alatt
Szerelmes szavakat?
Mondd, ki lesz a mindenem?
Kivel forr össze életem?
Ki lesz az, aki hűs téli estén
Odafekszik mellém,
És fülembe súgja csendesen:
„Szeretlek kedvesem!”?”
Kányási Csaba,
2004. augusztus
„Szeretnék átbeszélni hosszú éjszakákat,
hallgatni csak repkedő mondatod,
nézni, hogy hangra formálod a szádat,
s hajadba túrni, hallak, itt vagyok.
Szeretném, ahogy ölemben fejeddel
mesélnél új és új történetet,
szeretném, hogy egy percre se feledd el,
én hallgatlak, és itt vagyok veled.
Szeretnék aztán hallgatásba bújni
hogy képpé váljon minden gondolat,
színnel teljen minden, minden új, mi
rakoncátlan szavakban szalad.
Aztán majd én is hosszasan mesélek,
a múlt időkben mi történt velem,
beszélnék arról, hogy sodort az élet,
mint épült bennem fáradó jelen,
Beszélnék arról, a hétköznapok csendjén
hogy vált ünneppé az, hogy létezel,
és a napjaimat élni hogy szeretném,
hogy kérdésemre lényed mit felel…
Te válaszolsz ha nem is kérdezek,
egyszerre érzem minden rezdülésed
ahogy nyakamra ráfonod kezed,
és csendbe fúl egy megfogant ígéret.
Ahogy összebújik ajkad és az ajkam,
így, sóhajommal hagynám, hogy mesélj…
lépteid mellettem hallom gondolatban
s látom, ahogy továbbsodor az éj.”
Hepp Béla
„Homályba fut időm,
bár izzok még.
Ott vársz, tudom,
te beteljesült vég,
a túl oldalon.
Tombol a nyár,
de fázom, félek,
hogy messze tűnnek
nélküled az évek,
s nem marad,
csak félszáz év magány.”
Sípos Julianna
