„A szeretet bölcsője”

Eredete egyidős az emberével. Legegyszerűbb, legkisebb élő egysége az emberi közösségnek, - mindennek az alapja, - az, ami élő testben a sejt. A népesség megújulásának forrása és szerve. Ami fának a gyökér, folyónak a forrás, épületnek

az alap, az az emberiségnek a család.

„A család olyan szó, amelynek a jelentésében benne van a biztonság, a sziklaszilárd alap, az a hely, ahová hazamehetünk, amelyben felnőhetünk, amelyből kirepülhetünk, de mégis emlékszünk rá és belekapaszkodhatunk, mert amit ott hallottunk, örökre megmarad a fülünkben és a szívünkben. 

Az emlékek színes szoborként egy életre belénk vésődnek, apró, csillogó színű szilánkokból, amelyek némelyike ugyan haloványabb, sőt néha egészen elhalványul, olyannyira, hogy már-már elfelejtjük, ám teljesen sohasem merülnek feledésbe. Ez az a hely, ahol elkezdődik az életünk, és ott szeretnénk, ha véget érne.” /Danielle Steel/

A család a legerősebb bástya a romboló, demoralizáló

szenvedélyek és gyalázatok elhatalmasodásának féken tartására. A szeretettel töltött családi élet sok rossztól tarthatja vissza az embert, az élet legtermészetesebb szabályozója. Már csírájában megölheti a gonoszt, szárnyakat adhat tagjainak, egészséges létünk előmozdítója és boldogságunk igazi tárháza lehet. Önfeláldozásból születik, s tagjait meg is tanítja az önzetlen szolgálatra, életünk igazi lényegére. A szeretettel töltött családban egység és teljes megértés van egymás iránt, noha tagjai önálló személyek. A nemes erkölcs is eggyé kovácsolja a családot, és az ármánysághoz nem ad teret. Az a család lehet nagyon boldog, amelynek tagjait a szeretet szálai kötik össze.

Feladatunk, hogy a szeretet szálait minél erősebbé, ellenállóbbá tegyük, és hűségesen ápoljuk családi kapcsolatainkat.

Az anyai szeretet

Szívünk szerint való szép szokás, hogy minden 

esztendőben egy vasárnapot arra szentelünk, hogy 
számba vegyük Istennek azt a nagy ajándékát, amit 
az édesanyákban adott.

Az a szó, hogy „anya”, összehasonlíthatatlanul a 
legjobb kifejezése a kedvességnek, a szeretetnek, a törődésnek, a meghittségnek, a közelségnek és az egységnek. Nincs még egy olyan fontos szó, mint az „anya”. Az anya ragaszkodás, az anya szeretet, az anya gondoskodás, az anya bizalom, az anya elválaszthatatlan egység a gyermekkel. Az anya életében a gyermek kétségtelenül a legdrágább élőlény. A gyermek szívében pedig mindig ugyanannak a tapasztalatnak kell felderengenie: az anya minden. A gyermek számára az anya kedves, annál is kedvesebb, a legkedvesebb. Az anyának a gyermek a legkedvesebbnél is kedvesebb.

Május első vasárnapján, tisztelet illeti az édesanyákat. Ne feledkezzünk meg róla! 

Amíg él az édesanyánk, gyermekek vagyunk. Virággal vagy anélkül, de mindenképpen látogassuk meg őt. Merjünk hálásak lenni mindazért, amit tőle kaptunk, szeretetet adni a szeretetért. A megszokott rohanást megszakítva pihenjünk meg nála, fürödjünk meg soha el nem múló szeretete melegében, zárjuk szívünkbe, vigyük magunkkal édesanyánk mosolyát.

A nevetés ereje

Szinte minden embernek kimondott, vagy csak titkon vágyott igénye, hogy nyugodtabb, és egyben tartalmasabb életet éljen. Problémákkal terhes világunkban sokan keresik az utat e belső béke felfedezéséhez, és csak kevesen gondolnak egy egyszerű megoldásra, a nevetésre.
Ha kacagunk, egészen másképpen érezzük magunkat, könnyedebbnek, lazábbnak, rugalmasabbnak. A nevetés egyaránt hat az ember testére, tudatára és szellemére.

Az igazi, szívből jövő nevetéstől elszáll a félelmünk és minden erőszakosságunk, agresszivitásunk. Ezért, egy csapásra könnyeddé, nyitottá és szelíddé válunk.

Javul a közérzet és a kedélyállapot, közvetlenebbé és szeretet teljesé válnak az emberi kapcsolatok. „A nevetés az istenek ajándéka”, hát nevessünk mindenen, amin lehet, hogy ezáltal szebbnek lássuk a világot.