Az anyai szeretet

Szívünk szerint való szép szokás, hogy minden 

esztendőben egy vasárnapot arra szentelünk, hogy 
számba vegyük Istennek azt a nagy ajándékát, amit 
az édesanyákban adott.

Az a szó, hogy „anya”, összehasonlíthatatlanul a 
legjobb kifejezése a kedvességnek, a szeretetnek, a törődésnek, a meghittségnek, a közelségnek és az egységnek. Nincs még egy olyan fontos szó, mint az „anya”. Az anya ragaszkodás, az anya szeretet, az anya gondoskodás, az anya bizalom, az anya elválaszthatatlan egység a gyermekkel. Az anya életében a gyermek kétségtelenül a legdrágább élőlény. A gyermek szívében pedig mindig ugyanannak a tapasztalatnak kell felderengenie: az anya minden. A gyermek számára az anya kedves, annál is kedvesebb, a legkedvesebb. Az anyának a gyermek a legkedvesebbnél is kedvesebb.

Május első vasárnapján, tisztelet illeti az édesanyákat. Ne feledkezzünk meg róla! 

Amíg él az édesanyánk, gyermekek vagyunk. Virággal vagy anélkül, de mindenképpen látogassuk meg őt. Merjünk hálásak lenni mindazért, amit tőle kaptunk, szeretetet adni a szeretetért. A megszokott rohanást megszakítva pihenjünk meg nála, fürödjünk meg soha el nem múló szeretete melegében, zárjuk szívünkbe, vigyük magunkkal édesanyánk mosolyát.