2011. március 29., kedd

Egymásra hangolva


„Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad,
hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.”
          /Gary Chapman/

2011. március 22., kedd

„Az élet forrása”


„Se ízed nincs, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.” /Saint-Exupéry/

Víz nélkül nincs élet, víz nélkül nincs 
túlélés. Nem csak az egyes ember, nem csak az emberiség, de az élővilág egésze számára sem. A víz az élet forrása, a víz az élet fenntartója. 
Mindent meg kell tennünk felszíni vizeink tisztábbá tételéért, a vízminőség javításáért, a víz tisztaságáért, nemcsak a Víz Világnapján, hanem mindig, amikor a csaphoz lépünk.

2011. március 20., vasárnap

Szeress úgy


„Szeress úgy, hogy tudod, szeretetre születtél, és a szívvel, amely önzetlenül érez, a föld valamennyi lénye közül egyedül az embert jutalmazták meg a hatalmas Istenek. Becsüld meg.

Szeress úgy, hogy tudod, a szeretet értéke semmivel sem mérhető - ajándék ő, az Istenek ajándéka. Becsüld meg.

 Szeress úgy, hogy tudod, a szeretetnek nincs szüksége jutalomra - és az Istenek mosolya kíséri majd minden lépésedet. Becsüld meg.

Szeress úgy, hogy tudod, a szeretet minden kötelességnél előbbre való, hisz az Istenektől kapott csodát visszautasítani olyan, mintha magát az életet kárhoztatnád és vetnéd meg. Becsüld meg.

Szeress úgy, hogy tudod, nincs egyszerűbb a békés szeretetnél. Maguktól tudnak gyűlölni, háborúzni, bonyodalmakat szőni az emberek, de békésen élni csupán az tud, aki jól, az aranyközépúton szeret. Becsüld meg.
 
Szeress úgy, hogy tudod, hullámzik az élet, miként a tengerek. Emberi kishajódat Lelked kormányozza - az a Lélek, amely láthatatlanul szeret. Becsüld meg.

Szeress úgy, hogy már tudod, mindeneknél nagyobb erő a szeretet - az Istenektől kaptad, kérj hát Tőlük áldást mindenkire. Majd hidd, és reméld, hogy belül híveid is kérik ugyanezt. Becsüld meg.
              /Tatiosz/

2011. március 14., hétfő

Szabadság


Mi a szabadság?
A szabadság olyan, mint a napfény olyan, mint a szellő,
A szabadság olyan, mint egy mosoly olyan, mint egy simogatás,
A szabadság meleg és biztonságos,
A színe aranysárga és narancs, rozsdabarna meg bordó és persze kék, mint a tavaszi ég,
A szabadság olyan, mint egy csokor virág.
Az embernek olyan drága kincse, amit meg akar védeni.
Amiért harcolni is képes. És, ha kell, feláldozza az életét.
A szabadság, az élet. A boldogság ígérete.
Az ember titkos reménye, amit nem ad fel sohasem.

A szabadság:
Azt jelenti, hogy felemelt fejjel járok,
Azt jelenti, hogy az emberek szemébe nézek,
Azt jelenti, hogy szabadon választhatok barátokat,
Azt jelenti, hogy bátran nevethetek és sírhatok,
Azt jelenti, hogy nyugodtan elmondhatom, ami fáj,
Azt jelenti, hogy szabadon szerethetek,
Azt jelenti, hogy szabadon álmodhatok.

Lehet, hogy először csak egyetlen ember emelte fel a fejét. Lehet, hogy még csak ketten mertek egymásra nézni. De egyre többen lettek. Először csak halkan és egyenként, aztán együtt és egyre hangosabban mondták ki: „Szabadon akarok élni!”
Igen, ilyen nagydolog a szabadság. A leírt és elmondott szavak szabadsága.

„Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg.
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója…”
          /Heltai Jenő/

2011. március 9., szerda

Találkozás


 
„Ha valakivel találkozol, gondolj arra, hogy a találkozás mögött ezer és ezeregy ok rejlik. Minden emberi kapcsolat, szent egymásra találás. A másik emberben önmagad másik felét ismered meg. Amit róla gondolsz, magadról gondolod. Amit vele teszel, magaddal teszed. Amit róla képzelsz, azt magadról képzeled. Mindaz, amit neki kívánsz, egy napon veled fog megtörténni.” /Tatiosz/

2011. március 8., kedd

A nőkben a lehetőség...


A legtöbb dolog, amiben a férfi és a nő különböznek, csak viszonylagos. A különbségeket éppen hogy meg kellene becsülni, fenn kellene tartani, mert ezek teszik vonzóvá a két nemet egymás számára. Nem egymás elítélésére kellene használni őket.” 
„Én azt szeretném, ha a két nem egy szerves egységgé válna, megtartva közben önnön szabadságukat, mert a szeretet szabaddá tesz. És akkor egy szebb világot hozhatnánk létre. Az emberiség egyik fele most meg van fosztva attól a lehetőségtől, hogy ebben közreműködhessen, pedig ez a fél, a nő, nagyszerű adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy egy szebb világ jöhessen létre. Az ő közreműködésével egy gyönyörű paradicsom lehetne a világ...” /Osho/

2011. március 5., szombat

Szerényen tündökölni


„Senki sem születik készen: légy azzá, amivé legjobb hajlamaid szerint válhatsz. Ki elindult, s még nem
érkezett meg, biztatóbb a helyzete a soha el nem indulónál.
Soha nem késő elindulni, soha nem késő szeretni. 
Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak. Miért szeretnek minket a többiek? Amiért egyáltalán szeretni érdemes: magáért a szeretetért.
Tanulj meg szerényen tündökölni, mert ez az emberi.
                     /Tatiosz/

2011. március 1., kedd

Tartalékok


„Mindenből kettőt tartsunk kéznél, ami az élethez kell. Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni.
Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett. Megkettőzött szeretet, türelem, jóindulat - az élet mindennapos kellékei.
A jóból, a kellemesből tartalékunk legyen, hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk. A természet bölcsen gondoskodott az egyről: társat rendelt mellé, hogy törékenységétől megóvja. A férfihez a nőt a nőhöz a férfit. Az emberhez embert. A szeretethez szeretetet. Mindenből kettőnk legyen. Így ha apadna a szeretet, fogyna a türelem, csappanna a jóindulat, ott a tartalék a kezünk ügyében. Tudjuk, hogy hol keressük őket, és boldogságunk is megduplázódik.”
                     /Tatiosz/