Két lélek egyesülésének mi más is lehetne, az igazi eszköze, mint az érzelmekből született,
érzelmeket közvetítő, elsősorban az emberi fajra jellemző viselkedésforma, a csók.
„A csók misztériuma, hogy a szánk ilyenkor nem beszél, de némán összeforr: testünk „legintellektuálisabb” szervéről, a szájról és a nyelvről kiderül, hogy valódi funkciója nemcsak
az információk cseréje, hanem az érzéki szereteté is. Nyelvünkkel és az érzékeny idegekkel befont ajkunkkal többet lehet üzenni, mint szavakkal.
És amikor két test összeforr, nemcsak „testileg érintkezik”, hanem két lélek is egymásba rezeg,
s a találkozás extázisában azt kérdjük egymástól: hol voltál eddig?” /Müller Péter/
A csók valódi értéke, abban a pillanatban rejlik, amíg mindkét fél számára, megszűnik a tér és az idő, a körül ölelő világ, - nem lát, nem hall, nem gondolkodik, csakis a pillanatnak él. Köztudottan a legfinomabb és legérzékibb kommunikációs eszköze az embernek, mely egyben az öröm forrása, és tulajdonképpen a szeretett lényhez fűződő érzések kimutatásának egyik legszebb, legemberibb módja is.
„Ajkunk módot talált, hogy elmondja, amit szó nem mondhat el sosem.” /Lawrence/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése